Rólunk Eskrima Scherma Street Combatives Edzések Galéria Kapcsolat Linkek

 

Egy harci rendszer, több néven  

 

Eskrima (Escrima), Arnis, Kali. Mindhárom ugyanazt a harci művészetet fémjelzi. A Fülöp-szigeteki Eskrima, fegyveres (főleg bot, másodsorban kard, kés, pusztakéz) és fegyverek elleni önvédelemre, harcra tanít. Legismertebb elnevezései a fenti Eskrima, Arnis, vagy Kali, de van néhány kevésbé használatos neve is: Estokada, Kaliradman, Didya, Kabaroan, Siniwalli. Az Eskrima a spanyol esgrima szóból ered, ami vívást, az Arnis pedig a szintén spanyol arnés szóból származik ami fegyverzetet, védekező fegyvereket jelent.
(Az az elképzelés, miszerint az Eskrima ill. az Arnis így önmagában egy-egy stílus neve tévedés, mindkettő kizárólag összefoglaló, általános elnevezés.)
Az alábbiakban leginkább az Eskrimát fogom használni.
Ezt a rendszert a világon az egyik leghatékonyabbnak tartott és meglehetősen látványos bottechnikáiról ismerik. Technikái nem erőre, hanem ügyességre, gyorsaságra és robbanékonyságra, magasfokú technikai tudásra épülnek. A támadó és védő mozdulatok szinte sosem állnak önmagukban a késsel, bottal, kézzel végzett akciók folyamatosak, "folyékonyak", szinte csak a küzdelem végén fejeződnek be. Kiválóan használhatók fegyveres támadó elleni önvédelemben is. A hangsúly az Eskrimában a fegyverek használatán van. Ezt azzal indokolják, hogy az önvédelem hatásosabb fegyverrel, eszközzel mint puszta kézzel és lábbal. Az általános koncepció szerint a tanulók a fegyverek tanulását kezdik először és csak ezt követően sajátítják el a pusztakezes technikákat.
Az Eskrima elsősorban és szinte kizárólagosan harci művészet, ami évszázadok óta őrzi jellemzőit, temperamentumát, koncepcióját. Praktikus technikáin, - amelyek mindig is a túlélést szolgálták - bizonyára valamennyit változtattak az újabb idők, de a lényeg változatlan maradt.

Eskrima versenyek

A régi korokban szerveztek a különböző iskolák között halálig tartó mérkőzéseket, amelyek a "vérkeringés frissen tartása" mellett, az iskolák, módszerek közötti rangsort is eldöntötték. Az utóbbi évtizedekben ezen a téren, sok minden változott. Az egyik nagymester Dionisio Canete nevéhez fűződik a megfelelő védőfelszerelés és a versenyek szabályrendszerének kidolgozása (1970 - es években). Az első nyílt verseny, bajnokság 1989-ben volt, a szigeteken tartották, 10 ország (pl. USA) részvételével.
Általánosságban full-contact küzdelmekről van szó amelyek három, egyenként egyperces menetből állnak. A küzdelmeket több bíró felügyeli, a versenyzőknél az ellenfélre mért csapások számán kívül, nézik a technikát, a lábmunkát, a harci szellemet, stb. is. A versenyzők kar, kéz, felsőtest és a fej megóvását is biztosító speciális védőruhát viselnek.

Az Eskrima történelme

Történelme és technikáinak kialakulása a távoli időkbe nyúlik vissza. A régi feljegyzések szerint már Magellán partraszállása (1521) és a spanyol hódítás előtt is ismerték és gyakorolták a különböző technikákat.

Az Eskrima első mesterének Lapulapu-t, a legendás vezért és harcost tartják. Lapulapu a többi uralkodóval folytatott belháborúk miatt kezdte embereit edzeni de ez később, a spanyolok ellen is hasznosnak bizonyult. Tekintettel arra, hogy egyike volt azon vezéreknek akik visszautasították az idegen megszállást, nem kerülhette el a fegyveres összeütközést. 1521.április 27-én Mactan szigetén egy kisebb de jól felszerelt katonai alakulat megütközött Lapulapu páncél nélküli, többségében botokkal és késekkel felfegyverzett csapatával. A harc tökéletes spanyol vereséggel zárult, maga Ferdinánd Magellán is ebben az ütközetben esett el.

A későbbiekben a spanyolok betiltották az Eskrima gyakorlását, ami századokra szinte teljesen eltűnt a szigetek kultúrájából. A 19. században éled föl ismét a rendszer "szelleme", addig csak az ún. Moro-moro táncokban és játékokban gyakorolták a mozdulatokat, elrejtve a spanyol szemek elől.
1975-ben alakul meg a Nemzeti Arnis Szövetség (NARAPHIL) és többek között az International Philippine Martial Arts Fedaration (IPMAF) , a Kombatan stílus világszervezete is. A NARAPHIL feladata volt a rendszer népszerűsítése, terjesztése. Tevékenységének köszönhetően alakult ki az Eskrima mai "arca" és kezdett elterjedni a szigeteken kívül is. 1989-ben, az első világbajnokság ideje alatt megrendezett konferencián alakul meg a WEKAF (World Eskrima Kali Arnis Federation), az Eskrima egyik világszövetsége 10 ország 78 képviselőjével.
Az utóbbi évtizedekben több irányzat alakult ki ill. alakult át mai formájára. A különböző stílusok több dologban, jellemzőben is eltérhetnek egymástól (pl. használt eszközök fajtája, stb.) de alapjaikban megegyeznek.


Lapulapu
Az Eskrima rendszerekben a következőket tekinthetjük alapfegyvernek

 

1. Rövidbot

Általában nádból (rattan), vagy valamilyen keményebb fából készült, kb. 65 - 70 centiméter hosszú, könnyű, egykezes bot, amelyet páratlanul és párosan egyaránt használnak. Ezzel az eszközzel nem csak nagy, szinte sokkoló fájdalmat, töréseket, hanem maró, csípő érzést is lehet okozni. Könnyű súlya miatt nagyon sok ütést lehet vele leadni rövid idő alatt. Avatott szakértői néhány másodperc alatt több tucatszor képesek megütni az ellenfél testének különböző részeit.

2. Kés

Az egyik leggyakoribb eszköz, használják párosan és bottal együtt is. Sokféle kés használatos, főleg az indonéz vonalhoz közeli irányzatok esetében. Inkább praktikus, mintsem szép, a mindennapi használatban megtalálható fegyverekről van szó. Általában 12 -18 centi hosszú egy, de inkább két vágóéllel rendelkező kés a leggyakoribb. A keresztvas nem mindenhol jellemző, mert a technikák végrehajtásakor a szerepe nem jelentős.
A kés és a bot egyidejű használata, az "Espada y daga" - ezt ma is gyakorolják - megfelel a korabeli spanyol hódítók kard és hárítótőr kombinációjának, csak "olcsóbb", könnyebben pótolható kivitelben. Több stílusban gyakorolják a kés dobását is.

3. Kard

Gyakorlásuk fontossága stílusonként eltérő, de azt meg lehet jegyezni, hogy főleg egykezes kardokról van szó. Méretük alapján két csoportot tudunk megkülönböztetni. Vannak a kb. 35 – 40 centis pengével rendelkező fegyverek, -inkább hosszú késeknek lehet őket tekinteni, ilyen pl. a machete - és vannak a 70 – 75 cm körüli pengehosszal rendelkező kardok. (ld. Galéria – fotók)

4. Pusztakéz

A pusztakezes küzdőmodorra - amit Pangamut, Suntukan, Mano – mano, stb. neveznek - általában a több elemből álló, védekező és támadó mozgássorozatok a jellemzőek, amit robbanékonysággal, dinamizmussal és némi agresszivitással társítanak. A mozdulatok nem „szögletesek”, hanem folyékonyan, „törésmentesen” kapcsolódnak egymáshoz. Az ököl, könyök mellett kiemelt szerepet kapnak az ujjhegyek és a tenyértő és a kézél.
A lábtechnikáknál a lábfej szinte minden részét, a térdet, a sípcsontot egyaránt használják, és leginkább az altest, láb különböző pontjait támadják. Jellemző a lágy technika; fogások, csavarás, dobás, földrevitel. Megtalálható a birkózás, földharc is, ez utóbbi külön rendszert képez és legismertebb gyűjtőneve a „Dumog”.

5. Egyéb eszközök

Ilyenek lehetnek pl. a lánc, ostor, lándzsa, nunchaku, hosszúbot, és a rövid, tenyérben is elférő mintegy 10 - 15 centis bot, a „dulo”, valamint a pillangókések számtalan változata.
A különböző stílusok kelléktára igen sokszínű lehet, de a kiegészítő eszközök használata nem széleskörű. Néhány stílusban gyakorolják a régi háborúkban használt eszközök (pl. harci balta, pajzs, stb.) forgatását is.

Kombatan

 

A Kombatan az egyik legnagyobb eskrima stílus a világon. Megalapítója, GM Ernesto Amador Presas, egyike az "élő legendáknak" 2010-ben bekövetkezett haláláig aktívan vett részt a Filippino harcművészeti hagyományok megőrzésében és átadásában. A stílust az évek folyamán különböző elnevezések alatt ismerhette mag a világ: Arnis de mano, Agos- Kamay, Modern Arnis- mano mano, Presas Arnis, stb.

Eskrima tanulmányait 8 évesen kezdte édesapjánál, Jose Presas-nál aki kora híres botvívója, eskrima mestere volt. Később az eskrima mellet több japán harcművészetet (karate, kendo, judo, ju-jutsu, bo-jitsu) is tanult, valamint elsajátította néhány ismertebb okinawai fegyver használatát (tonfa, sai, nunchaku, stb.).

A Kombatan egyesíti magában a tradicionális, - őslakosok által kifejlesztett bot, kard, hosszúbot és késtechnikákat, a spanyol zsoldosok korabeli tőr és kardtechnikáit, stb. - valamint a modern, praktikus "combat" módszereket is.

Technikái elsősorban ügyességre, gyorsaságra, jó mozgáskészségre épülnek, maximálisan kihasználják az emberi test és idegrendszer adta lehetőségeket. A különböző fegyverek használata mellet a pusztakezes, (védekezés fegyveres és fegyvertelen támadó ill. támadók ellen) küzdelem fortélyait is elsajátítják a tanulók. Magas önvédelmi értéke mellett mozgáskultúraként, képességfejlesztő (reflex, gyorsaság, koordináció, stb.) rendszerként is kiváló.

A Kombatan fontosabb jellemzői és felépítése:

  1. A rövidbot(ok) használata mellett nagy hangsúly van a kés ill. kardtechnikákon.
  2. Több fegyver használatának oktatása: hosszúbot, különböző méretű és formájú kardok,
    dulo (kb. 15 centis rövidbot) , pillangókés és egyéb kések.
  3. A Kombatanban a sportszerű küzdelmek gyakorlása és a versenyekre való felkészülés helyett, a harci szellem és a valódi harcnak megfelelő képességek és szemlélet kialakítását tartják fontosnak.

Felépítése

A tanulás az egy ill. a páros rövidbot technikák elsajátításával majd a kés alapgyakorlataival kezdődik, később kerül sor a pusztakezes, a hosszúbot, valamint a speciális technikák (pl. idegpont-támadások), a kard és kés haladó módszereinek átadására.

Solo baston: Alaptechnikák (védések, ütések, csapások), elmozgások, leszorítások, lefogások és feszítések (ezeket érdekesen "police" technikáknak hívják), "disarm" (lefegyverzés) módszerek, különböző páros gyakorlatok egy, kb. 70 centis bottal.

Doble Baston: Alaptechnikák (védések, ütések, csapások), elmozgások, leszorítások, lefogások és feszítések, "disarm" módszerek, különböző páros gyakorlatok két bottal.

Espada y daga: Haladó szintű technikák, amelyek elsősorban a korabeli spanyol megszállók (kard és hárítótőr) fegyvereit és fegyverhasználatát idézik. A Kombatanban ezeket a technikákat egyik kézben kést a másikban botot, vagy éppen különböző formájú és méretű kardot forgatva gyakorolják.

Bankaw: Hosszúbot (kb. 2 méter) technikák amelyek kiegészülnek speciális elemekkel, fogásokkal, dobásokkal, stb.

Daga sa daga: Kés-kés elleni technikák, beleértve az egyszerű vágásoktól, szúrásoktól a bonyolultabb lefegyverzésekig mindazt, ami késsel kivitelezhető.

Mano-mano: Pusztakezes technikák, ütések rúgások, blokkok, idegpontok támadásai, stb. Ide tartozik az ún. Dumog is, ami a dobások, leszorítások, láb és karkulcsok, stb. technikáit tanítja.

Kris sa Kris: Különböző, de hosszabb méretű kések, kardok technikai repertoárja. Használatos pl. az egész világon elterjedt bozótvágókés, a machete is.

 

A Kombatan világszervezete

 

A Kombatan-t a világ számos országában ismerik és tanulják. A stílus gyakorlóit az 1975-ben alakult IPMAF (International Philippine Martial Arts Federation) fogja össze, ez a Kombatan világszervezete amelynek első elnöke, a stílusalapító. Az IPMAF vezetését az alapító, halála után (2010 november) fia, Ernesto „jan-Jan” presas jr. vette át.

Az egyik európában élő nagymester, Wolfgang Schnur (9. Dan) vezeti az európai tagozatot, elnöke a német MAMD-nak ( Modern Arnis - Mano Mano Organisation Deutschland ), lényegét tekintve ő patronálja szakmailag a legtöbb európai ország fejlődését. Schnur nagymesterrel szorosan együttműködve dolgozik az osztrák IPMAF Austria - vezető mestere Walter Hubmann 8. Dan, - és ehhez az élő átadási vonalhoz tartozik a legfiatalabb "rokon", Magyarország is.

Kombatan Magyarország

A Kombatan magyarországi honosítása és története 2003 tavaszán kezdődött, Walter Hubmann (az IPMAF - Austria vezető oktatója) mesterrel történt sikeres kapcsolatfelvétel után.

Ugyanebben az évben ősszel egy Ausztriában rendezett szemináriumon, Toldi Tamás magától az alapítótól, GM Presas-tól kapta meg a hivatalos engedélyeket és az ígéretet, a széleskörű támogatásra.

Balról jobbra: Michael Ermac mester, Toldi Tamás instruktor, GGM Ernesto A. Presas (1945 – 2010) alapító nagymester és GM Walter Hubmann

A hazaiak mestere Walter Hubmann 8. Danos mester, nem csak oktat, de kiváló segítő is a nemzetközi ügyek bonyolításában. Munkájának eredményeként, Toldi Tamás (magyarországi stílusvezető) 2. dan, és a tizenöt különböző övfokozatra vizsgázott, tanítvány, stabil alapokat biztosít a Kombatan stílusnak Magyarországon. 2012-től egy újabb mester foglalkozik a Kombatan magyarországi érdeklődőivel.

Randy Remolin mester (7. dan Kombatan) közvetlen és az egyik legtehetségesebb tanítványa volt GGM E.A. Presas-nak! Rendkívül képzett, kitűnő harcművész és nagyszerű tanár. Nem csak az eredeti(!) és tiszta tudást adja át, de mindazon túlélési módszereket és praktikákat amely a filipinók tudását egyedivé és élővé teszi.( A szigetországban a szegénység miatt, ma is igen magas a bűnözés,erőszakos elkövetések, támadások száma.) Bár Randy mester Fülöp-szigeteki származású, Olaszországban él és tanít, ő az európai mentora minden Kombatan – Modern Arnis mesternek és tanulónak.

Oktatóink

 

Walter Hubmann
8. Dan
(IPMAF – Austria)
Randy Remolin
7. Dan Kombatan
(IPMAF- Italy, Philippines)

 

A Balintawak története

 

A Balintawak stílus alapítója, Venancio "Anciong" Bacon 1912 október 15-én (- 1978) született Carcarban, Cebu szigetének egyik déli tartományában.

Fiatalkori éveiben Cebu városában, a Labangon Vívó Klubban (Alapítva 1920. augusztus 14-én) a szervezet vezetőjétől, nagymester Lorenzo „Tatay“ Ensong Saavedra-tól tanulta az eskirima alapjait 10 éven át, egészen a klub bezárásáig.

1932. január 12-én alakul meg a „Doce Pares Club”, amelyhez sok, az egykori Labangon Vívó Klubhoz tartozó mester és tag, köztük Bacon is csatlakozott, vezetője nagymester Lorenzo „Tatay“ Ensong Saavedra. Ebben a klubban edzett több nagy névvel: (Timodoro "Doring" Saavedra, Islao Romo, Filemon "Momoy" Canete és Eulogio "Yoling" Canete) Bacon itt folytatta tanulmányait 1951-ig, mikor is a klub belviszályai miatt kivált és saját értelmezését kezdi tanítani.

Mivel “Anciong” egy ideig még nem nevezte el a módszerét, tanítványai egyszerűen ezt mondták: “ A Balintawak utcában edzünk.” Később a stílusát elsősorban “Scientific”-nek vagy “Kuwentada”-nak akarta hívta, mégis a Balintawak név maradt meg és máig is Bacon harcművészetének megfelelőjeként használják.


Venacio „Anciong” Bacon

Az “Eskrima arany korának” is nevezett 1950-es években Anciong Bacon és a Balintawak egyre ismertebb lett. Bacon több mint 100 párbajt nyert meg és Cebu szigetén a legrettegettebb harcosok egyike lett. Mivel a háború utáni évek nem nagyon kedveztek a közbiztonságnak Bacon, – aki 159 cm magas és 55 kg súlyú volt, - gyakran került olyan helyzetbe az utcán, ahol értékeit és életét csak speciális tudásának segítségével védhette meg. Sajnálatos módon ezekben a szituációkban, többször előfordult, hogy támadóját meg kellett ölnie. Az egyik ilyen eset következménye lett, hogy 6 év börtönbüntetést kapott, mert a bíró szerint túl keményen bánt el az egyik támadójával. (A börtönbüntetés alatt képezte ki Bobby Taboadát (USA), aki azóta az egyik legnagyobb tudású nagymestere a Balintawak stílusnak.)

Az 1950-es és 1970-es évek közötti időszak, a Balintawak mozgalom virágkora lett. Számos tanítvány tanulta különböző helyeken a stílust, az alapító legjobb embereitől és Bacon rendszeresen ellenőrizte fejlődésüket. (A 70-es években Cebu városában megalakult a “Balintawak International Self – Defence Club”, és az oktatási módszer átfogó rendszerezésben részesült.)

A Balintawak első látásra talán nem látszik túl nagy - sok ezer főt tömörítő - stílusnak, de a látszat most is csal. Ugyanis az alapító tanítványai, a későbbi nagymesterek, különböző elnevezések alatt kezdték tanítani a Balintawak módszerét és saját neveket használnak, iskolájuk, stílusuk, szervezetük elnevezésére.

Rövid áttekintés a legismertebb Balintawak szervezetekről és iskolákról:

  1. World Teovel’s Balintawak Arnis, vezeti GM Chito Velez (Fülöp-szigetek),
    World Balintawak Arnis Escrima, vezeti GM Bobby Taboada (USA),
    World Nickelstick Eskrima Club, Nick Elizar (Fülöp-szigetek)
  2. Villasin Balintawak International, vezeti GM John Villasin (Fülöp-szigetek)
  3. Combat Eskrima Maranga (CEM), vezeti Rodrigo Maranga (Fülöp-szigetek)
  4. Balintawak Original (Fülöp-szigetek), különböző mesterek vezetik pl.:
    Sergio Arcel, Sam Buot, Teddy Buot, Arthuro Sanchez, stb.
  5. World Balintawak Arnis-Eskirma Association (USA), Ising Atillo
  6. Tabimina Balintawak Arnis, vezeti Bobby “Silver“ C. Tabimina
  7. New Concept of Philipine Arnis (NECOPA), vezeti GM Toni Veeck (Németország)

 

NECOPA

 

GM Arnulfo Mongcal és GM Toni Veek

A NECOPA alapítója, Arnulfo Mongcal nagymester a legjobb képzést kapta és mindent megtanult a Balintawakból, amit csak lehetett. Saját értelmezését, 1974-től oktatta különböző helyről érkezett tanítványainak. 1993 karácsonyán Mongcal nagymester, stílusának új nevet ad, ez a “New Concept of Philippine Arnis” röviden NECOPA. A nevet, Balinado mester javasolta és GM Veeck tervezte az emblémát. Ettől kezdve GM Mongcal stílusát, mint NECOPA oktatták és GM Toni Veeck kapta az irányzat terjesztésének és tanításának feladatát.

 

GM Toni Veeck

Toni Veeck Fischbachban, Németországban született 1951-ben. 10 éves korában kezdett először érdeklődni a harcművészetek után. Tanult többek között, Ju-jitsut és Taekwondo-t. Hoszú évek kemény edzései után Taekwondo-ban 1.Dan, Ho-Sin-Do-ban 3. Dan fokozatig jutott el.

Első találkozása a Filipino harcművészetekkel 1982-ben történt, amikor is először utazott a Fülöp-szigetekre. Első mesterei Rene és Roberto Abecia, majd Nonato Gaabucayan voltak, akik 1988-ig tanították neki a Balintawak stílust.

GM Veeck 1985-ben alapította meg az első németországi Balintawak csoportot.

1988-ban találkozik GM Arnulfo L. Mongcal-lal, akinél minden évben több hónapot tölt el tanulással.

1989-ben Toni Veeck főinstruktor lett, majd 1990-ben megkapja a Professzor fokozatot GM Mongcaltól. Ezekben az években indítja el második csoportját Idar-Obersteinben és egy harmadikat Morbachban.

1993 karácsonyán kapja meg a nagymesteri címet. Mongcal nagymester, idős korára és súlyos betegségére való tekintettel, kinevezi őt a NECOPA (Ld. NECOPA) stílus élére és megbízza annak tanításával és vezetésével.

1995-ben Michael Hanstein NECOPA instruktor részt vett a WEKAF (Az eskrima egyik legnagyobb világszövetsége, amelynek versenyein valódi botokkal, komplett védőfelszerelésben, teljes erőből küzdenek a versenyzők) német bajnokságán Berlinben, ahol kvalifikálta magát a Los Angeles-i világbajnokságra. 1996-ban megnyerte a világbajnoki címet (egy bot, váltósúly kategória) 2002-ben pedig Serge Veeck nyerte meg a WEKAF Junior Világbajnokságot, Londonban. A sikertől motiválva, GM Veeck azóta továbbfejlesztette a versenyzői tagozatot, ami sok hazai és nemzetközi címhez vezetett.

 

A NECOPA -Balintawak jellemzői

A NECOPA - Balintawak stílusban, - hasonlóan a többi eskrima stílushoz, - megtalálhatóak a rövidbot (kb. 66 cm), a hosszúbot, kés, valamint a pusztakezes technikák, de a hangsúly az egybotos és a pusztakezes technikák gyakorlásán van.

A másik fő jellemző, hogy a Largo (nagy) és Medio (közép) távolságok helyett a Balintawak és a NECOPA gyakorlók az ún. Corto ( közeli vagy kis ) távolságot részesítik előnyben.

A technikák „lényegre törőek” és hatékonyak, valamint egyszerűbbek és kevésbé látványosak, mint a többi stílus mozdulatai. Itt az egyetlen cél az ellenfél minél gyorsabban történő hatástalanítása.

Oktatóink

 

Professzor Oliver Reitz
Prof. Reitz tanít (Rendőrségi speciális szeminárium a Fülöp-szigeteken, 2003-ban.)

 

 

Kövesse figyelemmel rendszeresen frissülő videós csatornánkat a youtube-on, a galériában és bejegyzéseinket a facebook-on!